Szomorkodik a
méhecske.
kimosta az ingét,
ökörnyálra terítette,
szél szárnyára kerítette,
s a felhőbe repítette,
mint a könnyű pillét.
Cinkemadár megsajnálta,
szólt a pacsirtának:
"Itt egy kis méh panaszkodik;
inge szélbe kapaszkodik,
valahol a felhőn úszik
lengő vitorlának.
Kis pacsirta szárnyát tárja,
s fellegekbe röppen.
Cinke és méh ott lenn várja,
s ím, a méhe habruhája
mint a harmat a virágra,
lábuk elé csöppen.
(Gazdag Erzsi: Mesebolt. Móra Könyvkiadó, Budapest
1967)
|
|
Föltekint a
bodzafára.
Könnye kőre csorran:
"Cinkemadár, ha arra jársz,
ingecskémre ha rátalálsz,
kapd csőrödbe nyomban,
s hozd le nekem onnan!"
Te ismered azt a felhőt,
mondd meg neki szépen:
eressze le vitorláját,
dobja le a méh ruháját!
Megfizetem fáradságát
tán a jövő héten."
|